térkép:
útvonal vázlat:
1. nap - turista ösvény (100%)
Dom Savica parkoló - Zasavska koca (2071 m)
szállás: Zasavska koca
2. nap - turista ösvény (100%)
Zasavska koca (2071 m) - Triglav - Dom Savica parkoló
szállás: Dom Savica parkoló
A mai kora reggeli pakolással három éves vágyam teljesül. A Triglav megmászása a cél!
Délben a Dom Savica parkolójában próbálunk helyet keresni. Tele a parkoló. Összepakoljuk hátizsákjainkat - 10-15 kg - majd a Komarča égbe meredő, függőleges falán elindulunk felfelé.
Fél 1 van, és nagyon meleg. Lombos erdőben, ciklámenekkel tarkított ösvényen gyalogolunk egyre feljebb. Balra kopár, egyenes sziklafalak, messze a Bohinji-tó csillog. Függőlegesen alattunk még látszik a parkoló. 500 méter szintemelkedést teszünk meg szinte pillanatok alatt. Kb. kettőkor érünk a Komarča tetejére, rövid ideig szintben haladunk, szanaszét szórt sziklakövek között.
Még egy kis gyaloglás, és felcsillan az első tó gyönyörű, zöldes színű vize. Ez a Fekete-tó. Közepén hatalmas sziklagörgetegek, a tó tele csúnya fekete gőtékkel. Húúú, vagy nem is tudom, mik ezek! Szenyót uzsonnázunk, a desszert aszalt gyümölcs. Fél órát töltünk itt, majd szintben folytatjuk utunkat: ami egyet jelent a fenyők csúcsával.
Lopučniska dolinának hívják ezt a völgyet, majd a Hét-tó völgyén gyalogolunk végig.
A Kettős-tó mellett áll a Koca pri Triglavski jezerih, 1685 m magasan. Négy óra van. Mit csináljunk? Itt sokan vannak. Megkérdezem, van-e hely éjszakára. A morcos néni szerint a következő házban - ha nem foglaltunk előre szállást - már nem tudunk éjszakázni. Megisszuk erősítésnek a kólát (amit egyébként sosem iszom), és mégis továbbmegyünk. Csak reméljük, hogy sötétedés előtt elérjük a Zasavska kocát. Dolomit alakú és színű sziklák mellett, hatalmas kőfolyások között gyalogolunk.
Ötkor érjük el a Hét-tó völgye közepén lévő tavat. Gyönyörű! Most már biztos, hogy világosban megjárjuk, már csak az a kérdés, lesz-e hely a házban. Itt már elmaradnak a fák, csak a szürke és rószaszínű sziklák... és hirtelen a már jól ismert sípoló hang... mormoták! Nagy nehezen meg is találjuk őket a kövek között.
2000 méteren van a Zöld-tó. Innen ágazik el az út balra a Zasavska kocához (2071 m), jobbra a Triglav felé. Innen már látjuk is a menedékházat. Ez a csalás benne: háromnegyed órát gyalogolunk odáig.
Sokan vannak. A szálláson már nincs hely, de azt mondják, maradjunk nyugodtan, majd ledobnak szivacsokat a hütte padlójára, itt aludhatunk. Szép kényelmesen megvacsorázunk. Hogy mit? Persze szenyó, aszalt gyümölcs, darált keksz. Ja! Sör! Finom forró tea!
A ház tövében van az utolsó tó. A lemenő nap gyönyörű színekkel kápráztat el. Mire végzünk kiderül, hogy a téli szálláson fogunk aludni. Pici faház, kb. 20 matrac egymás hegyén-hátán, kényelmes, takaró is van.
Majdnem fél kilenc van, már megyünk aludni. Rövid idő múlva valaki, valakik iszonyatosan elkezdenek horkolni... sőt, egész éjjel horkolnak.
Nem sokat aludtunk: vagy mérgelődtünk, vagy röhögtünk. Így reggel hat után gyorsan összepakolunk, és sietünk el innen. Pedig jó lett volna ez a kis ház.
Még fejlámpával botorkálunk a már ismert úton vissza a Zöld-tóig. Itt balra fordulunk, fel a meredeken. Jól belátni innen tegnapi útvonalunkat. Mellettünk kőszáli kecskék békésen reggeliznek, mögöttünk a tornyosuló felhők között rózsaszínben kel fel a nap. Előttünk pedig már szikrázóan süt. Hogy lehet ez?
Húzós emelkedővel érünk be a Hribarice sziklavilágába. Semmi más, csak szikla. Kisebb-nagyobb sziklamászásokkal nyolcra érünk Hribarice túloldalára, 2356 m magasra. Húúúú... hová kell menni? Istenünk! Le a völgybe. Hát erre nem számítottunk. Túl halványak a térképen a szintvonalak. Nincs mit tenni, menni kell, erre vezet az út. Bámulatos kép tárul elénk, a völgy felé indulva: minden hegy előtt, mögött, fel-le szaladgálnak a felhők. Fantasztikus!
Már két órája gyalogolunk, ideje reggelizni. Természetesen szenyó, darált keksz, aszalvány. Mögöttünk a borzasztó törmeléklejtő, amin lejöttünk, előttünk pedig tisztán, habok nélkül a csúcs.
Teljesen le kell mennünk a völgy aljára (2164 m), innen légvonalban nagyon közel van Szlovénia legmagasabb pontja. Jobbra tartva a Dom Planika felé vesszük az irányt. Emelkedő, mély völgyek, kis sziklamászás, újabb folyamatos, alattomos emelkedő, felhők jönnek-mennek, még egy nagy kanyar, és máris feltűnik a menedékház.
Fél 11-kor érünk 2408 méter magasra a Dom Planikához. Természetesen kólát iszunk. (Egész életemben nem ittam összesen ennyi kólát, mint ezen a túrán. Dehát a Vigyor is ezt iszik kemény bicajozáskor) Majd a kisebb zsákból átpakolunk, a nagyot itt hagyjuk a házban, a raktárban.
A Mali Triglavon keresztül vezető utat választjuk. Törmelékes emelkedő, meredeken sziklamászás, szűk átjáró két hatalmas sziklatömb között. Szembeforgalom is van, így kicsit pihenhetünk. Felérünk a Kis-Triglavra, innen átlátunk a hegy túloldalára. Habos minden - gyönyörűűű! Mély szakadék tátong, bármerre nézünk.
Azt hiszem, itt maradok - gondolom, mondom, mikor meglátom, hogy merre is kell mennünk. A gerincen vezet fel végig az út. Biztosítva van, de mégsem tudom, mit csináljak. Tibi megy, ő végigcsinálja. Hát... nem maradhatok itt... hiszen már mióta vágyom oda fel! Megyek! Tele a gatyám. Van, ahol csak a sziklába lehet kapaszkodni. Eszembe jut az öreg néni, aki szembejött velünk, persze neki volt kletterfelszerelése. Nekem is jó lenne. Mellettem a szakadékok. Koncentrálok. Már nem lehet messze a csúcs. Verőfényes napsütés van, kicsit fúj a szél. Mászunk... egy... kettő... három... még egy kicsit...
Boldogsáááág! Pontosan dél van. Felértünk! Kimondhatatlan érzés! Gyönyörű! Nagyon sokan vannak rajtunk kívül, még vagy húsz ember. Nem baj! A fő az, hogy nem vagyunk felhőben. Micsoda szerencse! Fantasztikus érzés, fantasztikus látvány!
Kérdezősködök a többiektől, hogy merre menjünk vissza. Azt mondják, ez az út a legbiztonságosabb, amin feljöttünk. Rendben. (Milyen lehet a másik?!) Kigyönyörködjük magunkat, és indulunk. Kicsit könnyebb lefelé haladni, bár most szembe látni a mély, tátongó szakadékokat, az apró Planika házat. Micsoda terek! Talán azért is könnyebb, mert már tudjuk, mire számíthatunk, mi vár ránk. Néha van azért para, mert kicsi vagyok - na jó, alacsony - és nem tudok akkorát lépni, amekkorát kellene.
Egyre közeledik a ház, boldog vagyok nagyon, hogy végigcsináltam.
A Planika ház közelében megmaradta a hófoltok - nézd! Valami szaladgál benne - rajta - bebújik - két lábra áll - nézelődik - szalad. Percekig figyeljük, jókat nevetünk rajta. Fehér hasú ürgécske. Nagyon aranyos.
Fél kettőre érünk a menedékházba, teázunk, összepakolunk, és szintén a már ismert úton indulunk vissza kettőkor 2408 méter magasról.
15:10 - lenn az aljban, 2164 méteren. Tábla szerint innen a Triglav ház 3 óra 15 perc. Megyünk-megyünk a murváson felfelé, közben visszanézünk a csúcsra, de mindig felhő takarja. Igen, ennek így kellett lenni - gyönyörűnek, mikor mi ott fent voltunk.
15:45 - a törmelékes tetejére érünk, 2356 m magasra. Átkelünk Hribaricén, a holdbéli tájon, majd hófajdokkal találkozunk.
16:40 Zöld-tó, 2000 m.
Sorba jönnek a tavak, majd velünk szemben az úton egy mormota, szájában egy sötétzöld levélkével. Jópofa.
Törpefenyők, a tó, amely belül mélykék, kívül zöld.
6 óra van. Triglav ház. Gyors kólázás közben végiggondoljuk, hogy mit tegyünk. Maradjunk, vagy menjünk egészen le? Megpróbáljuk, elindulunk, tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz. Gyorsan megyünk, amilyen gyorsan csak tudunk. Félelmetes. Éppen besötétedik, amikor a fal tetejére érünk. Para. Elővesszük fejlámpáinkat. Nagyon figyelünk. Remeg a lábam. Meredeken alattunk a parkolóban egy autó fénye látszik. Kapcsolja már le! Zavar, mert így még jobban érzékelni a meredekséget. Lassan, koncentrálva megyünk. Dübörögnek a zergék, világít a szemük. Húúúú!
Végre kiszélesedik az ösvény, már tudjuk, nem vagyunk messze.
Kilenc óra van, megjöttünk "lakóautónkhoz". Tibi mosolyogj, fényképezek! Fáj a lábunk, combunk. Sok volt. Finom ásványvízzel "lezuhanyozunk", illatosak lettünk. Megpróbálunk elaludni... fáj... potyog a juhar termése... de megérte... mesés volt! Köszönöm!
