|
 Szombat reggel, verőfényes napsütés nincs is alkalmasabb egy kis kirándulásra és egy kiadós beszélgetésre. Korán reggel bepakoltam az autóba és irány a megbeszéltek szerint Gorica
Pécstől 26 km-re, a Mecsek lankái között található kis "üdülőfalu" Gorica. Bükkösdöt elhagyva pár száz méter után balra kell lekanyarodni az odavezető útra. Az út első szakasza egészen elfogadható minőségű aszfalt, kb. 1 km után egy híd előtt jobbra kell fordulni (itt 5 tonnás súlykorlátozó tábla van és már csak egy fatábla jelzi Gorica - Kán felé az irányt. További 1 km-es szakaszon a faluig az út átvált kétes minőségű kavicsra, de aggodalomra semmi, gond a település még télen is "könnyen" megközelíthető és ennyi kavics egy személyautónak sem árt. Közvetlenül a település előtt egy meredek emelkedő van, amit érdemes lassan megmászni!
Gorica a Mecsek hegység és a Zselici-dombság találkozásánál, egy festői, észak-déli fekvésű völgyben található. Alapítása a XII. század elejére tehető. A török időkben a települést elkerülték a fosztogatások így háborítatlan maradt. A második világháború után a mint önálló község megszűnt, ekkor csatolták közigazgatásilag Hetvehelyhez. Néhány szomorú esztendő után a falu ismét életre kelt, kedves hangulatával fogadja a látogatókat. Az új gazdáknak köszönhetően, érintetlen természeti környezetben a századelő magyar népi építészetének értékes öröksége újult meg.
Úticélom a település végén található, az egykori kultúrházból kialakított vendégház. A házat kályhakemence fűti, kint kerti tűzhely és sportpálya van. A vendéglátó biogazdálkodást folytat, a terület ökológiailag ellenőrzött, ahol a termelés, feldolgozás során és a háztartásban nem használnak vegyszereket. A csapvíz iható, a falu melletti erdei forrásból van felvezetve.
Előzetes egyeztetés alapján Goricán befűtik a kemencét, kemencés ételeket, süteményt, pizzát, pogácsát készítenek én ebből most kimaradok de ami késik nem múlik (felhívás meghívásra:).
Goricán érdemes meglátogatni a kerámiaműhelyt. Czékmány Veronika keramikus természeti környezetben lakik családjával. Kerámiái egyedi forma- és színvilágúak. Jellemzői a növény- és állatvilág ihlette alkotások, mint a boldogság kék madara, teknős a kövön. Több goricai és kani ház számtábláit is ő készítette.
A goricai visszhang legendája
1830 körül Arany János nagy költőnk gyermekként rendszeresen nyaralt káni rokonainál. Halála után ezért róla nevezték el Kán egyetlen utcáját!
Abban az időben élt Kánban egy hazudós szabó. Egész életében egyetlen, a valóságnak megfelelő mondat nem hagyta el a száját. Még a mestersége gyakorlásához használt mérőeszközök, cetlik beosztása is eltért a többitől. Akkoriban minden felnőtt és gyerek tudta, hogy a fülemüle a fűben lévő fészkéhez közelgő embert hangos rikácsolással és sérültséget tettetve vezet félre, vagyis hazudik neki. Ezért, és amiatt is, hogy a szabó füllentései már bántották a fülüket, fülemülének nevezték el az öreget. Ebből alakult ki később az a szólás, ha hazugságon kaptak valakit, hogy: "Na, megszólalt a fülemile!"
Néhány évvel később, egy búcsújárás közben csoda történt. Szokás volt akkoriban, hogy a Káni és Goricai búcsújárás közben a menet megállt a két falu közt lévő ismert visszhangnál és ott néhány üzenetet küldtek elhunyt hozzátartozóiknak. Amikor a hazudós szabó került sorra, az egybegyűltek legnagyobb ámulatára az öreg kiáltásait nem visszhangozták a dombok, hanem hangosan megszólalt egy fülemüle. Hiába próbálkozott újra és újra a szabó, kiáltására mindig hangos fülemüle ének volt a válasz.
Ettől a naptól kezdve híres zarándokhely lett a goricai visszhang, ugyanis ha hazudós ember próbálkozott, kiáltására mindig a fülemüle válaszolt.
A megnövekedett idegenforgalom miatt egyszer csak összeveszett Kán és Gorica népe. Mindketten maguknak szerették volna kisajátítani a visszhangot. Hogy-hogy nem, perre mentek. A beadványok elolvasása után az üggyel megbízott bíró a helyszínen a visszhangnál hallgatta meg a két falu elöljáróját. Hiába bizonygatta az egyik, és mondta erősködve a másik, hogy a visszhang eredetileg az övék volt, a visszhang mindkettejük vallomására fülemüle énekkel válaszolt. A bíró erre alaposan megbüntette mindkét elöljárót, és a visszhangos zarándokhelyet nem ítélte egyik falunak sem.
Később Arany János A fülemüle című versében állított emléket a történetnek. A bíró, miután zsebre tette a bírságokat, emígyen szólt:
"(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek."
Szégyelte is magát a két falu ezek után és soha többé nem veszekedtek a visszhangon!
Aki nem hiszi, járjon utána!
Hosszasan beszélgettem Mátrai Judittal, biogazdálkodásról, vendégekről, a ház és a család történetéről. Bár én is szeretek beszélni és a háziasszony is, az idő nagyon rohan és már az otthoni ebédre gondolok ezért indulásra készülök. A beszélgetés végén derült ki a számomra, hogy nem messze van egy hely - Korpád - ahol még életembe nem jártam (bár sok ilyen van de ez "közeli") és most a száraz idő miatt könnyen megközelíthetem, és ezzel az autóval biztos feljutok. El is indultam, de ez egy másik történet... Korpád
|
biokert
kultúrház
patisszon
visszhang
|
